Otthon édes otthon, csak nem az én illetve a mi otthonunk, az még kicsit odébb van, pedig már szinte... hmm bárcsak csak, csak egy kicsit... olyan jó lenne már valaki mellett, sőt mellette "letelepedni"... és önállónak lenni vele csak vele.
Elszabadulni a régi hétköznapoktól menetétől ami már nem régi hétköznapi mióta vele vagyok.. de jó lenne végre ha én alakíthatnám a sorsom és nem függnék mástól csak tőle.
Imádom az itteni társaságot a környezet nem igazán otthonias de a társaság családias és imádni való.
Na de nem ragozom tovább, megy a verdázás, megyek én is....